Hajrá Kerület!

Múlik az idő, telnek az évek.
Kercsi az Isten, Kercsi az élet.

Kék-fehér mezben, régesrég vagyunk
Ideköt hűségünk, szívünk és agyunk.

Miénk e pálya, miénk e város.
Csapatunk győzni fog, akár egy táltos.

Visszatér újra, ragyogó fényünk.
Soha nem veszítünk, soha nem félünk.

Fejünkön korona, kezünkben kupa.
Nyakunkban érem, kezünkben duda.

Fújjuk a világba, csak győzni fogunk!
Soha el nem tűnünk, soha nem fogyunk.

Bajnok lesz végre a kék-fehér gárda.
Vár ránk a kocsma, vár ránk a csárda.

Isszuk a söröket, daloljuk bátran.
A Kerület győzött, ahogyan vártam.

Hívó szó

Csíp, vág, szúr a dér.
Oly jéghideg a tél.
Zúg, búg, zeng a szél,
Egy farkas útra kél.

A holdfény felragyog.
Minden megfagyott.
Itthon én vagyok.
Semmit nem hagyok.

Cseng, bong, peng a dal.
Szól és hív a faj.
Köztünk semmi fal.
Nem lesz semmi baj.

Dobban minden szív.
E dallam harcba hív.
Kört áll, mint egy ív.
A szabadságért vív.

Visz, hajt, űz a vér.
Lelkünk egybe ér.
Egy az út, egy a cél.
Nem győz le a tél.

A falka körbe áll.
Hangjuk égbe száll.
Egy az ország, egy a vár.
Nem borít be sár.

Az erdő szép hazánk.
Éltet földanyánk.
Szellem ősapánk.
Büszkén néz le ránk.

Falkánk összefog.
Az ellen összerogy.
Népünk egyre fogy.
Mégis győzni fog!

Balsors

Magasban szállok egy berregő gépen.
A felhőkkel úszó, ragyogó égen.
Szárnyal a sorsom, akár egy madár.
Mégis a fájdalom lelkembe talál.

Fekete felhő úszik az égen.
Bele is száguld a repülőgépem.
Dobálja vihar, és villám csap belé.
Zuhan a gépem az anyaföld felé.

Odalenn fekete alakok várnak.
Lelkemet gyötrik a rút, sötét árnyak.
Borzalmak kapuján belépnek vélem.
Fájdalmas sorsomat kínok közt élem.