Színjózanon :)

Részegen szédelgek, pörgök és forgok.
Magamban dörmögök, hangosan morgok.
Forog a nagyvilág, vöröset hányok.
Nagy ívben kerülnek engem a lányok.

Elfutnak messzire, teszek hát rájuk.
Nem nézem szépségük, felejtem bájuk.
Iszok egy üveg sört, s dalolok vígan.
Aztán a gatyámba betojok hígan.

Szaglik a környékem, akár egy virág.
Dülöngél minden, és mozog a világ.
Nem félek senkitől, szívem a helyén
Hét üres faluban, nincs ilyen legény.

Ki ilyen dalia, no meg ily bátor.
Szemeim vörösben, s rajtuk egy fátyol.
Nem állhat utamban mostantól senki.
Egy kőben megbotlok, s innentől ennyi.

Becsukom szemeim, döglök a sárban.
Hangosan horkolok, akár az ágyban.
Alszom már reggelig, ringat az álom.
Otthon meg dühöng a picike párom.

Sodrófát ragad a gonosz kis lélek.
Nem nyugszik mindaddig, ameddig élek.
Keresgél mindenhol, nyomoz a beste.
Körbejár amit tud egyetlen este.

Seprűjén nyargalva járja az eget.
Rámbocsájt felülről havat és jeget.
Eztán már felkelek, haza is futok.
Remélem nemsoká ágyamhoz jutok.

Otthon az ajtóban vár rám a banya.
Üvölt és rikácsol mindegyik szava.
Csattan a sodrófa, törik a karom.
Miatta rúgtam be, ez volt a bajom.

Szerettem volna csak egyedül lenni.
Nyugalmat akartam, ne bántson senki.
Repülne messzire ez a rút banya.
Ne legyen szívemnek búja és baja.

Nyitom az ablakot, kilököm gyorsan.
Végül a betonon elterül holtan.
Végre hát elpusztult, bánja a fene.
Utolsó sikolya számomra zene.

Beszélgetés

Hozol egy sört nekem picike galambom?
Hozom ha akarod édes kis varangyom.

Ne brekegj csúnyákat pici kis jószágom!
Kihasználsz engemet, túl nagy a jóságom.

Mi bajod édesem, pici kis virágom?
Nehéz az életem ezen a világon.

Mi ez a sok panasz édes kis angyalom?
Üres az életem, nincs benne tartalom.

Mi kéne csillagom? Mondjad a vágyaid!
Nem mondom, különben letörném szárnyaid.

Hát ha nem, innentől tartsd is meg örökre!
Megtartom kis békám, be ne légy pörögve!

Szárnyas kis jószágom, legyél jó feleség!
Nesze te vadbarom, itt van az eleség!

Mit hoztál libuskám, meg akarsz mérgezni?
Ne hisztizz barmocskám, eredj már étkezni!

Ragyogó csillagom, mit hoztál énnekem?
Ne vergődj kis békám, ha ezt most kérhetem!

Hozz egy kis borocskát picike galambom!
Mássz ki a konyhába, édes kis varangyom!

Hajrá Kerület!

Múlik az idő, telnek az évek.
Kercsi az Isten, Kercsi az élet.

Kék-fehér mezben, régesrég vagyunk
Ideköt hűségünk, szívünk és agyunk.

Miénk e pálya, miénk e város.
Csapatunk győzni fog, akár egy táltos.

Visszatér újra, ragyogó fényünk.
Soha nem veszítünk, soha nem félünk.

Fejünkön korona, kezünkben kupa.
Nyakunkban érem, kezünkben duda.

Fújjuk a világba, csak győzni fogunk!
Soha el nem tűnünk, soha nem fogyunk.

Bajnok lesz végre a kék-fehér gárda.
Vár ránk a kocsma, vár ránk a csárda.

Isszuk a söröket, daloljuk bátran.
A Kerület győzött, ahogyan vártam.

Hívó szó

Csíp, vág, szúr a dér.
Oly jéghideg a tél.
Zúg, búg, zeng a szél,
Egy farkas útra kél.

A holdfény felragyog.
Minden megfagyott.
Itthon én vagyok.
Semmit nem hagyok.

Cseng, bong, peng a dal.
Szól és hív a faj.
Köztünk semmi fal.
Nem lesz semmi baj.

Dobban minden szív.
E dallam harcba hív.
Kört áll, mint egy ív.
A szabadságért vív.

Visz, hajt, űz a vér.
Lelkünk egybe ér.
Egy az út, egy a cél.
Nem győz le a tél.

A falka körbe áll.
Hangjuk égbe száll.
Egy az ország, egy a vár.
Nem borít be sár.

Az erdő szép hazánk.
Éltet földanyánk.
Szellem ősapánk.
Büszkén néz le ránk.

Falkánk összefog.
Az ellen összerogy.
Népünk egyre fogy.
Mégis győzni fog!

Balsors

Magasban szállok egy berregő gépen.
A felhőkkel úszó, ragyogó égen.
Szárnyal a sorsom, akár egy madár.
Mégis a fájdalom lelkembe talál.

Fekete felhő úszik az égen.
Bele is száguld a repülőgépem.
Dobálja vihar, és villám csap belé.
Zuhan a gépem az anyaföld felé.

Odalenn fekete alakok várnak.
Lelkemet gyötrik a rút, sötét árnyak.
Borzalmak kapuján belépnek vélem.
Fájdalmas sorsomat kínok közt élem.

Három kis rigó

Három kis rigó fütyül egy ágon.
Egyikük mondja: Kukacra vágyom.
Másikuk folytatja: Én morzsát ennék.
Mazsolás kaláccsal, oly boldog lennék.

Mit mond a harmadik? Repüljünk srácok!
Ott lent a tisztáson kukacot látok.
Ízletes hernyókat, olajos magot.
Aztán a patakból iszunk egy nagyot.

Három kis rigó a tisztásra szállott.
Odalent lesben egy kismacska állott.
Ráugrott egyikre, készült már enni.
Oly nehéz manapság rigónak lenni.

Másik két madárka barátját védte.
Csípte a macskát, ahol csak érte.
A macska nyávogott, eljött a veszte.
Elrepült tőle a kismadár teste.

Megszökött onnan a három kis madár.
Csipogták: Bennünket nem fog a halál.
Retteghet tőlünk mindegyik macska.
Megcsípjük, s úgyis csak nyávog a csacska.

Jöhetne róka, vagy dörmögő medve.
Testünkből enni? Nem lenne kedve.
Csípnénk az orrát, marnánk a szemét.
Mindegyik nyüszítve fogná a fejét.

Ha bele szaladna három kis csőrbe.
Örökre sírhatna, hogy húzták tőrbe.
A rigók harcosak, erősek, bátrak.
Hegyes kis csőrükkel, csípnek és vágnak.

Repültek dalolva, leszállt az este.
Három kis rigónak fáradt a teste.
Pihés kis madárkák ülnek egy ágon.
Álomba szédítő, ringató ágyon.

Álmukban csillámlik, ragyog egy folyó.
Partján meg iszogat három kis tojó.
Csicsergő jószágok, csak rájuk várnak.
Ezért a kis hősök elébük állnak.

A tojók fürdenek ezernyi bókban.
Összeforr csőrük egy szerelmes csókban.
Álmukban teljesül mindegyik vágyuk.
Otthonos fészek a hitvesi ágyuk.

Picike fiókák fészküknek alján.
Csipogva dalolják apjuknak balján.
A rigók erősek, harcosak, bátrak.
Hegyes kis csőrükkel csípnek és vágnak.

A sötétség követe

Sötétben csapkodó suhogó szárnyak.
Kövek közt bujdosó, suttogó árnyak.
Libbenő-lebbenő, átlátszó lények.
Figyelő szempárként picike fények.

Kippenő-koppanó, csoszogó lábak.
Vénséges tölgyeken, recsegő ágak.
Denevér cincog a vaksötét éjben.
Cikázik vadul, a susogó szélben.

Farkasok dalára ébred az erdő.
Lassanként elszáll egy fekete felhő
Ezüstös telihold sugarát hinti.
Fekete seregét magához inti.

Fák közt egy bagoly felhuhog sírva.
A sötétség követét életre hívja
Ébredj fel sírodból, támadj fel végre!
Tekints a holdra, a csillagos égre!

Mássz ki a föld alól, tiéd az éjjel!
Táplálkozz hússal, telítkezz vérrel!
Mozog egy földhalom, ébred a halál.
Jaj annak akit az útjában talál.

Elindult messzire, retteg a világ.
Amerre vándorol hervad a virág.
Lábának nyomában pusztul az élet.
Zsákjában ezernyi szenvedő lélek.

Elvitte őket a pokolnak árnya.
Mindüket örökös szenvedés várja.
Akit csak elkapott, kínlódik sírva.
Hajnalban visszatér vélük a sírba.