Színjózanon :)

Részegen szédelgek, pörgök és forgok.
Magamban dörmögök, hangosan morgok.
Forog a nagyvilág, vöröset hányok.
Nagy ívben kerülnek engem a lányok.

Elfutnak messzire, teszek hát rájuk.
Nem nézem szépségük, felejtem bájuk.
Iszok egy üveg sört, s dalolok vígan.
Aztán a gatyámba betojok hígan.

Szaglik a környékem, akár egy virág.
Dülöngél minden, és mozog a világ.
Nem félek senkitől, szívem a helyén
Hét üres faluban, nincs ilyen legény.

Ki ilyen dalia, no meg ily bátor.
Szemeim vörösben, s rajtuk egy fátyol.
Nem állhat utamban mostantól senki.
Egy kőben megbotlok, s innentől ennyi.

Becsukom szemeim, döglök a sárban.
Hangosan horkolok, akár az ágyban.
Alszom már reggelig, ringat az álom.
Otthon meg dühöng a picike párom.

Sodrófát ragad a gonosz kis lélek.
Nem nyugszik mindaddig, ameddig élek.
Keresgél mindenhol, nyomoz a beste.
Körbejár amit tud egyetlen este.

Seprűjén nyargalva járja az eget.
Rámbocsájt felülről havat és jeget.
Eztán már felkelek, haza is futok.
Remélem nemsoká ágyamhoz jutok.

Otthon az ajtóban vár rám a banya.
Üvölt és rikácsol mindegyik szava.
Csattan a sodrófa, törik a karom.
Miatta rúgtam be, ez volt a bajom.

Szerettem volna csak egyedül lenni.
Nyugalmat akartam, ne bántson senki.
Repülne messzire ez a rút banya.
Ne legyen szívemnek búja és baja.

Nyitom az ablakot, kilököm gyorsan.
Végül a betonon elterül holtan.
Végre hát elpusztult, bánja a fene.
Utolsó sikolya számomra zene.