Békakirályfi

Élt egy lány magában, várta a herceget.
Aki nem lovon jött messzire elmehet.
Várta, hogy eljöjjön álmai lovagja.
Akit ha hívna, a lábához rohanna.

Akit csak lehetett világgá kergetett.
Nem volt a szívében soha sem szeretet.
Kinézett végre egy koronás herceget.
Önző volt, s magának szép jövőt tervezett.

Királyfijelöltem, édes kis galambom!
Picike zöld békám, drága kis varangyom!
Csókollak békucim, ott ahol akarod.
Ezt a nőt magadról le sose vakarod.

Add ide pénzedet, add ide váradat!
Dőljön rám aranyad, akár az áradat.
Akarom koronád, és minden ékszered!
Ha magadtól nem adod, elveszem pénzedet!

Szegény kis békuci brekegett magában.
Csak ilyet kaphatok? Éljek hát magányban.
Nem kell ily démoni, gonosz kis boszorka.
Remélem elpusztul, bárcsak már oszolna.

Ülne a seprűre, repülne messzire.
Nem vágytam soha még ennyire semmire.
Brekegnék váramban, nyugodtan, békében.
Gonoszság jött ide, e-banya képében.

Én inkább elbújok tavacskám mélyére.
Soha nem úszok ki többet a szélére.
Sok pici békalány teszi mit szeretnék.
Lebontom váramat, csak innen mehetnék.

Így történt egyszer egy gyönyörű reggelen.
Felkelt a boszorkány: Hová lett hercegem?
Hol vannak kincsei? Nincs is már vára.
Felkötötte magát a boszorkány egy fára.

Békuci királyfi fürdött a tavában.
Nem kell több boszorkány, el volt így magában.
Nem volt már édesem, drága kis varangyom.
Elrepült messzire drága kis galambom.