Hibernáció

Jégvirágok nőttek szívemnek a helyén.
Aki melengette, elcsúszott a jegén.
Jégpáncél borítja, nem enged fel soha.
Ha még felolvadna, az lenne a csoda.

Jeges lett a szívem, megfagyott az arcom.
Régi értékeim, jégpáncélban tartom.
Réges-régi énem, magas hó borítja.
Minden érzésemet, jégpáncél szorítja.

Hóemberré fagytam, megdermedt a lelkem.
Hibernálódva van minden egyes sejtem.
Lenn a fagyos földben, jégkuckóban alszom.
Fagyos már a kezem, piros lett az arcom.

Fogam összekoccan, egész testem remeg.
Vacogok a hóban, de utálom a telet!
Minden olyan fagyos, az egész világ hideg.
Rázkódik már bennem, minden egyes ideg.

Talán őrült vagyok, egy rég megdermedt világ.
Kinek lelke mélyén, nem nő többé virág.
Végleg kővé fagytam, tavasz többé nincsen.
A hó alatt alszik, minden régi kincsem.