Azt mondjátok?

Gyönyörű nektek a másság?
Én is másra vágyom.
Sajnos ezen a világon,
mindez csak egy álom.

Vágyom rég egy szebb jövőre,
tiszta Magyar földre.
Vágyom mindig három színre,
piros-fehér-zöldre.

Vágyom rég egy szép hazára,
mely erkölcsös, tiszta.
Hol nem rázza a hátsóját,
Józsi meg a Pista.

Vágyom rég, hogy legyenek még,
tiszta Magyar lányok.
A liberális felfogástól,
öklendezve hányok.

Vágyom rég, hogy visszakapjuk,
mit elvettek tőlünk.
Vágyom rég, hogy ne nyúzzák,
a sorstalanok bőrünk.

Vágyom, hogy az élősködők,
menjenek már haza.
Vágyom, hogy a Magyaroknak,
legyen végre szava.

Vágyom, hogy a fizetésből,
normálisan éljek.
Vágyom rá, hogy legyenek már,
tisztességes bérek.

Vágyom, hogy ne hazudjanak,
nékünk reggel-este.
Mit gyermekemnek tanítanak,
végre igaz lenne.

Ha végre nem a bűnözőket,
védenék a jogok.
Ha a gyermekem kezébe,
nem nyomnának drogot.

Vágyom, hogy a ferde hajlam,
ne lehessen példa.
Vágyom, hogy a médiákban,
ne ez legyen téma.

Gyermekeket csakis tiszta,
párok neveljenek.
Végre minden hulladékot,
félre seperjenek.

Vágyom, hogy az őseinknek,
szava legyen törvény.
Aki mindezt meggyalázza,
húzza le az örvény.

Tiszteljék a jelképeink,
a Turul újra szálljon.
Isten elé minden Magyar,
tisztán, büszkén álljon.

Azt mondod, hogy szép a másság?
Hát én mást akarok!
Ne határozzák meg sorsom,
drogos sorstalanok!!!