Fel! Támadunk!

Feltámadunk porainkból.
Hősök jönnek sorainkból.
Feltámadunk hamvainkból.
Erő árad szavainkból.

Főnixként, most újra élünk.
Visz előre ősi vérünk.
Csak előre, sosem hátra.
Bennünk népünk ősi lángja.

Feltámadunk, mint egy parázs.
Visz minket, egy ősi varázs.
Turulként szállunk a széllel.
Felragyogó napsütéssel.

Égi tűz, amelyre nézünk.
Nyugovóra sosem térünk.
Járjuk utunk, s világítunk.
Látóhatárt kitágítunk.

Vagyunk mi, egy pici lámpás.
Égi utunk sosem csámpás.
Feltámadunk, mint egy eszme.
Szép hazánk még nincs elveszve.

Itt vagyunk, mint égi pára.
Édes Istenünknek hála.
Leszállunk, akár a harmat.
Megfojtjuk-e rút hatalmat.

Elárasztjuk vizeinkkel.
Tiszta, büszke szíveinkkel.
Rájuk törünk, mint a tenger.
Vélünk tart, ki Magyar ember.

Mint a tenger, szétáradunk.
Harcolunk, míg meg nem halunk.
Riadót fúj büszke dalunk.
Testvéreim! Fel! Támadunk!