Nyári emlék

Emlékszem egy tiszta tóra,
egy rég elmúlt nyárra.
Annyi szépre, annyi jóra,
s egy gyönyörű lányra.

Emlékszem a tó ezüstös,
csillogó tükrére.
Emlékszem a sugarakra,
a fényes Nap tüzére.

Emlékszem a fenyvesekre,
a susogó fákra.
Emlékszem a szarvasokra,
és az őzgidákra.

Emlékszem egy sziklás bércre,
és egy magaslesre.
Ott gyönyörű a naplemente,
a holdfényes este.

Emlékszem egy nyaralásra,
két gyönyörű hétre.
Kiégetten, álmodozva,
gondolok a szépre.

Olyan rég volt, oly szép volna,
hogy ha újra lenne.
Álmaimban régi énem,
újra odamenne.

Nagyon szép volt, gyönyörű volt,
de már eltűnt végleg.
Ma már üres luftballonként,
elrepült az égnek.

Messze-messze szálldogál már,
rég egy más világban.
Szirmot bont a fellegekben,
színes vadvirágban.

Ejtőernyő hull a földre,
amely csak egy pihe.
Kővé dermedt mindörökre,
egy embernek szíve.

Kiégett kis kődarabként,
gurul lassan körbe.
Ide-oda veti a sors,
útja rögös, görbe.