Ébredj!

Nem veszed észre, hogy irányítanak?
Az agyadba beoltott, betáplált szavak.
A képernyőt bámulod s így szívod magadba,
önmagad teljesen tagadva s feladva.
Véleményed saját, vagy amit beszélnek?
Mivé lett életed, hová tűnt reményed?
Egy saját gondolat mely lelkedet hajtja.
Nem vagy megvezetve? Gondolkodj el rajta!
Nem veszed észre, hogy hiába van szavad?
Meghallgat valaki? Így sem leszel szabad.
Üres tekintetük a képernyőt nézi,
a hazugságot saját igazának véli.
Mert vannak, kik azt hiszik mit beléjük beszélnek,
közben a valódi igazságtól félnek.
Nem látsz? Hiába nézel?
Elkábítanak tejjel és mézzel?
Hát hol van a kánaán mit belédbeszéltek?
Hol van az édenkert, való lett reményed?
Hol van hát? Nézz körül! Látod?
Hová lett szerelmed és igaz barátod?
Ki maradt melletted? Ki áll ki most érted?
Úgy történt e minden ahogyan Te kérted?
Ne hazudj magadnak! Magadnak soha.
Nem látod e világ miért oly mostoha?
Most mit érzel? Szabad vagy,
vagy rabszolga lélek?
Dolgozol naphosszat s mennyi a béred?
Annyit sem mondanak, hogy köszönöm szépen!
Úgy van mint gondoltad, vagy pedig másképpen?
Önmagad vagy vajon, vagy átgyúrtak, formáltak?
Szabad vagy teljesen, vagy kalitkába zártak?
Vége az álomnak ébredj fel végre,
lépj ki a sötétböl a vakító fénybe!
Szakítsd ki szellemed az elképzelt világból,
s ne engedj befolyást ebből az irányból!
Nézz körül újra és nyisd ki a szemed!
A nagyvilág újra kitárul neked.
Szabad akarsz lenni? Valóban szabad?
Ne hallgass szavukra, szakítsd el magad!
Legyen már végre egy önálló gondolat,
ne legyél rabszolga, irányítsd sorsodat!
Legyen saját hited, saját véleményed.
Valóra válthatnád álmodat, reményed.
Szabadon szárnyalni vagy szolgaként élni?
Mi éri meg jobban? Az igazságtól félni?
Gondolkozz! Megéri? Élet így az élet?
Csak élő halott vagy, üres és kiégett.
Mert mindent elhiszel amit csak mondanak,
sziszegő kígyóként lelkedbe rontanak.
Szívedbe mérgükkel mélyen belemarnak,
zombiként azt teszed amit csak akarnak.
Ébresztő soraim ezennel lezárom.
Ébredj hát magadra! VÉGETÉRT AZ ÁLOM.