Hol van a határ?

Közel a határ, de kanyargós az út.
Minden olyan szép, és mégis olyan rút.
Messze visz az ár, de meredek a part.
Minden egyes út ugyanoda tart.

Minden egyes út, amin ember jár.
Akinek álmait elmossa az ár.
Ugyanoda tart, ugyanoda ér.
Közben ellepi, a veríték s a vér.

Kézenfogva jár a sötét és a fény.
Aki vándorol, az csak parányi lény.
Szürke a határ és sötét már az ég.
Deres szívedet ellepi a jég.

Fájdalmad maró, de közel a halál.
Kinek angyala egy napon rádtalál.
Elvakít a fény, az ártó bűvölet.
Közben megfogan az égő gyűlölet.

Pislákol a láng szíved romjain.
Merengsz életed fájó gondjain.
Nincsen már határ, leszakadt a part.
Minden mozdulat a végzetedbe hajt.

Pusztaságon jársz, a végzeted e táj.
A világ oly gonosz, a szíved pedig fáj.
Minden oly üres, és minden megfagyott.
A szeretet pedig, végleg elhagyott.