Mámorban

Távolról bűvölöm jéghideg piámat.
Őnéki mormolom mindegyik imámat.
Drága jó söröcském, Isteni italom.
Nem tilthat el tőled semmilyen tilalom.

Megyek a pulthoz és megteszem körömet.
Közelebb bűvölöm drága jó sörömet.
Bele is kortyolok, okozzon örömöt.
Színesebb a világ amikor sörözök.

A tizedik sör után boldogan nótázok.
Ráhúzok pár felest amiktől rókázok.
Eltölt a boldogság, föld felett lebegek.
Elakad nyelvem is, habogok-hebegek.

Bár talpam gömbölyű, enyém az éjszaka.
Háborgó kedvesem felhív, hogy térj haza!
Fülembe ordít és oly nagy a haragja.
Lábam már visz haza, szívem még maradna.

Imbolygok utamon, nagyokat borulok.
Szomjazok, s azt hiszem piára szorulok.
Bemegyek egy boltba vidáman röhögve.
Néznek rám furcsán mert fel vagyok pörögve.

Fel vagyok turbózva, pörög a motorom.
Minden kis bajért a világot okolom.
Aki csak szembejön, mindre most berágok.
Könnyítek magamon, s a fal mellé beállok.

A kapunál vár reám lelketlen kedvesem.
Meghúzom magamat némán és csendesen.
Sodrófa suhog a rút némber kezében.
Miért is jött ez a szipirtyó elébem.