Mindegyik egyforma

Ez a nő nyafka, az a nő cafka.
Ez a nő bamba, az a nő randa.
Ez a nő lusta, az a nő rusnya.
Ez a nő tudja, hogy valaki unja.

Ez a nő olyan, hogy rájön a roham.
Az a nő látom, hogy vesztébe rohan.
Az a nő olyan, akár a többi.
Ez a nő kínjait nyakamba dönti.

Ez a nő olyan, akár a bomba.
Az a nő legyen egy más ember gondja.
Ez a nő gyönyörű, formás a combja.
Az a nő lábait körébem fonja.

Ez a nő sötét akár az este.
Megfogott mégis a gyönyörű teste.
Az a nő kedves, de nem kell mert ronda.
Akár egy lepusztult világnak romja.

Ez a nő fárasztó, az pedig rémes.
Az a nő mindig csak hisztis és kényes.
Ez a nő rikácsol akár egy madár.
Az a nő megfog és szívembe talál.

Ez a nő kínozza mindig a lelkem.
Fájdalom járja át mindegyik sejtem.
Az a nő olyan, akár a halál.
Az a nő röfög és mindig csak zabál.

Ennek a nőnek zörög a csontja.
Az pedig tudatom ízekre bontja.
Ez a nő jéghideg, érzése nulla.
Az pedig amott egy erkölcsi hulla.

Ez itt a szenvedély, az ott egy álom.
Ébredek, s utamat nélküle járom.
Ebben a nőben nincs semmi érzés.
Az ott meg hisztis ha megjön a vérzés.

Ez itt egy diplomás, beképzelt fajta.
Az pedig folyton a pasikat hajtja.
Ez itt a pénzre megy, az meg egy házra.
Az meg egy kocsitól jönne ott lázba.

Belülről egyformán üresen állnak.
Hófehér paripán királyfit várnak.
Állnak és meredten semmibe néznek.
Mindegyik egyformán rabja a pénznek.