Megölték benned

Megölték benned mit úgy hívnak: szeretet.
Kiölték belőled amit csak lehetett.
Tűz ég a szívedben, szikráznak szemeid.
Lángtenger duzzasztja lüktető ereid.

Perzselő forróság izzik a lelkedben.
Égető gyűlölet mindegyik sejtedben.
Vörösen izzanak éjjel az álmaid.
Hamuvá változtak régen már szárnyaid.

Szíved egy széndarab, s koromba öltözött.
Minden kis szikrája messzire költözött.
Kiégett minden, és nincs benne szeretet.
Ki kéne dobni az elhamvadt szemetet.

Hamvakat fúj a szél, szürkék a szemeid.
Fekete sárfolyót visznek az ereid.
Megdermedsz lassanként, kiadták béredet.
Fekete föld issza fertőzött véredet.

Porrá lett örökre amit csak szerettél.
Mindent egy földhalom mélyére temettél.
Kiszáradt sivatag, porló kis földhalom.
Nincs többé kínlódás, nincsen már fájdalom.

Nincsen már gondolat, nincsenek kérdések.
Nincsenek álmok, és nincsenek érzések.
Elveszett minden mi régen még létezett.
Életed üres lett, holtpontra érkezett.