Összetörten

Elvakított a szerelem, hazugságban éltem,
közben akit szerettem, semmit sem tett értem.

Csak játékszer voltam, egy eldobható mackó,
s én kiálltam mellette mint éretlen tacskó.

Nem hiszek már többé, hazudtak, becsaptak,
elárultak csókkal, ezüstért eladtak.

Eleget hazudtak, eleget igértek,
lelkembe taposva halálra ítéltek.

Szárnyaló szellemem, már lezuhant madár,
egyszer tán rámtalál a megváltó halál.

Nem tudok szárnyalni, nem tudok repülni,
képtelen vagyok a magasba kerülni.

Fekszem a bokrok közt, nincs erő testemben,
tövisek szúrtak át mindenhol estemben.

Tövisek szívemben, tövisek szárnyamban,
fekszem a bokrok közt, halálos ágyamban.

Húsomba vájtak és földhöz is szegeztek,
akikben megbíztam, halálra sebeztek.

Előttem vértócsa, s lehajtom fejemet,
lecsukom lassanként megfáradt szememet.

Elalszom örökre és tovább álmodok,
elég volt mindenből, tán jobb ha távozok.