Teremtés

Erő volt a végtelenben, sugárzott a fénye,
energia vibrált a végtelen ködébe.
A sűrű sötét, komor pára mindenfelől támadt,
az isteni energia hömpölyögve áradt.
A FÉNY melege változtatta életté a ködöt,
vízzel teli felhőkké vált a horizont fölött.
A felhőkből a föld színére rengeteg víz esett,
IZ-TEN fénye ragyogott a látóhatár felett.
Víz öntötte el a földet, az élet óceánja,
szétáradt a mindenségben tajtékzó hullámja.
IZ-TEN magja lehatolt a vizek mélységére,
életet fakasztva fénye melegére.
A víz lett az ősanyánk s fakad onnan élet,
AMA-PALIL anya-erő mely isteni ígéret.
Első lánynak szüli NIN-TI-t ki életnek virága,
megtartónak teszi IZ-TEN a földi nagyvilágba.
Benne él egy égi tündér ki az egek anyja,
Dingir IL-AMA a fellegeket lakja.
Égi Tündér hatalma az életerő felett,
égtől-földig, földtől-égig átjárja a teret.
Égig érő életfaként a kis NIN-TI vagyok,
létemhez én életnedvet az egekből kapok.
Égig érő üveghegyként tündöklöm a földre,
tisztaságot, igazságot soha meg nem törve.
Érintetlen szűzi virág, a hűség mintaképe,
Máriaként tiszteli majd a Magyarok Népe.
Égig érő Boldogasszony mindig újraéled,
átjárja az ősi hitünk Istennői fényed.
Aztán IZ-TEN tüze áradt, KI-áradt az égbe,
az örök tűzből sok világ lett és a Napnak Fénye.
A Napból áradt mindenKIre Istennek a fénye,
meleget és életet ád egyenlően mérve.
KI anyaggá lett s csillagokat formált a nagy égre,
űzik-hajtják mindig egymást néha utolérve.
Bennük van a sorsnak könyve előre megírva,
bennük van, hogy mikor születsz s mikor térsz a sírba.
Háborúk és forradalmak, nyugalom és béke,
le van írva miért tart itt KU-MAH-GAR-I Népe.
ÉN-KI neve az anyagban örök erejének,
a Naperőből fakad a REND s minden pici élet.
Örök törvény IZ-TEN Napja mely ragyogva éltet,
ÉN-LIL égi királysága soha nem ér véget.
ÉN-LIL aki Jézus néven majdan testet ölthet,
Ki megtévedt emberekbe hitet s reményt tölthet.
ÉN-LIL, lelkek elosztója s tudja minden lélek,
Ő az Ura mindeneknek, Ő az örök élet.
Lepkeszárnyon szállt ki ÉN-KI anyagi ereje,
életvízből fakadt NIN-TI virágszirma vele.
Az élő lepke hímporával virágját meghinti,
s LIL-I-AM éledt benne, anyja a kis NIN-TI.
Nyolc virágja vagyon néki mely LIL-I-AM élete,
hét virágból született az élet ígérete.
A nyolcadikban újraéledt mindeneknek anyja,
a kis NIN-TI aki majdan az életet adja.
LIL-I-AM-nak megmaradt még hét pici virágja,
teremt őrző szellemeket szét a nagyvilágba.
Kik minden égi rendnek vigyázói lettek,
égi csillagokként a földre ránevettek.
Mikor minden égi rendnek vigyázói voltak,
tanácskoztak a szellemek és emígyen szóltak:
A földeknek nincs vigyázója, teremtsünk hát embert!
ÉN-KI ekkor felkavarta a tükörsima tengert.
Az élet vizét elkeverte a földnek porával,
embert formált belőle a tengerek sodrával.
Saját képére formálta s AMA-PALIL-t hívta,
újszülöttnek sorsvonalát rögtön reá bízta.
Ekkor AMA, ki ŐS-TEN maga, nagy garral lép közbe,
TEN-GÁR-ja az ÉLET VIZE loccsan újszülöttre.
Világosságra is ébred, szemeiben élet,
IZ-TEN lehelete benne maga lesz a lélek.
Életre kelt s a kis NIN-TI fogta rögtön kézen,
IZ-TEN fénye felragyogott fenn a magas égen.
ÉN-KI lelke izzott a szemei fényében,
szépség, jóság, igazság volt az Ő erejében.
Föld porából meggyúrt teste IZ-TEN képe, mása,
mint egy tükör melyben bárki saját képét látja.
IZ-TEN Fia ekkor vágta kettébe a teret,
a Szent Fokossal elválasztva földet és az eget.
A Föld Napja ekkor haladt a Kos csillagképen,
IZ-TEN fénye, ragyogása vakított az égen.
A Földre küldetett az ember, őrizővé téve,
vele marad a kis NIN-TI kinek neve HÉVE.
LIL-I-AM legkisebb ága, az égi HÉV szűze,
lobogott és égett benne szenvedélynek tüze.
Így érkezett földre EM-BAR minek jelentése,
EM egyenlő Istenasszony, BAR-t párjának téve.
Elvált hát az ég a földtől, de tündökölt a fénye,
Világ Világosságául ÉN-LÉLEK-ként égve.
Az ég fénye az EM-BAR lelke, tündökölt hatalma,
velük hullott égi Kos is mint egy aranyalma.
Szárnyas Kosként érkezett meg ama csillagképből,
melyet eddig fent képviselt a csillagos égből.
IZ-TEN rendelte melléjük, hogy vigyázzon rájuk,
kisegítse életüket s mutassa meg vágyuk.
Álltak lenn a föld kerekén s elindultak hárman,
elöl az Égi Kos, s az emberek párban.
Ment utána földi ember és asszonya NIN-TI,
ki majd a világot népekkel meghinti.
Az élet tavának legszebbik virága,
a Szűzanya lejött az anyagi világba.
A szárnyas Kos elvezette egy nagy fához őket,
melyből majd tudásuk a felszínre törhet.
Evett az ÉGI KOS a fának leveléből,
s elröppent a csillagokba és leszólt az égből.
Visszaszállt a csillagképbe és így szólott onnan:
egyetek e fának gyümölcséből nyomban!
Ami előtt álltok, az a TUDÁS FÁJA,
a Föld urainak szüksége lesz rája.
Tudás és bölcsesség, meg igazság lészen,
Tiétek e világ, hát legyetek készen.
Népesítsétek be fiúval és lánnyal,
s boldogságot kaptok a Teremtő Úr által.
Egyesüljetek hát, boldogan, békében,
s országom Ti lesztek a Kusiták Népében.
Ettek a gyümölcsből és nagy erőt kaptak,
NIN-TI HÉVE által folyók is fakadtak.
Négy folyót fakasztott. Kettőt Napkeletre,
a Tudás fájától a földet termékennyé tette.
Kettő folyt nyugatra s bőséges vizével,
termékeny talaj lett édenkert szívében.
A Tudás fa magjait szerte-szét ültették,
termését, gyümölcsét jóízűen ették.
Nem is vették észre az időnek kerekét,
az idő múlásának száguldó menetét.
Mert bizony a földön egyetlen egy hónap,
a széles horizonton egyetlen égi Nap.
Az odafenn szikrázó csillagfényes égbe,
kilencszer ragyog fel a telihold fénye.
A kilencedik hóban életet ad HÉVE,
egy földi gyermeknek Őt anyává téve.
Útmutatójukról HÉVE-KUS-nak hívta,
s e világ ügyeit majdan reá bízza.
A kisgyermek az embert ADA-MU-nak hívta,
a mai nyelvünkön atyámnak szólítja.
Lassan benépesült a Föld, hisz a pici NIN-TI,
édesanya lelke új lelkekkel hinti.
Egyesültek, sokasodtak nagy-nagy boldogságban,
s nem voltak soha fájó szolgaságban.
Négy folyó vidékén, égi Kusok földjén,
napsugár ragyogott az édenkert zöldjén.
Az egyik folyónak Idigna a neve,
a másiké Barana, Istenfiak helye.
A harmadiké Kur, a negyediké Ár-Ár,
országuk közepe Tudásnak fájánál.
Gyümölcseiben élt IZ-TEN üzenete,
szorgos volt a Népe s méltó volt a neve.
Öntözőcsatornákkal földeket műveltek,
búzát is vetettek, gyümölcsöt termeltek.
Ismerték a szőlőt, bort is erjesztettek,
földjeiken gazdálkodtak s mindent termesztettek.
Megannyi állatot megszelídítettek,
gyermekeik tejet, sajtot ihattak s ehettek.
A Tudás fájához rendszeresen mentek,
áldották Istenünk s gyümölcséből vettek.
Volt egy Nép még régen, kit Sumirnak is hívtak,
réges régen éltek, ékírással írtak.
Ezt a történetet ők jegyezték még le,
kik elődeink voltak sok-sok ezer éve.