Üres most a lelkem, egy holdbéli táj,
előtör belőle minden ami fáj.
Egy sivatag bennem, mely kiszáradt föld,
nem terem meg rajta semmi ami zöld.
Talán nincs már bennem szeretnivaló,
tán nem is volt bennem soha semmi jó.
De amíg még élek a remény bennem él,
harcol az én lelkem és semmitöl sem fél.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése