Zuhanok

Zuhanok a mélybe.
Csak zuhanok holtan.
Szemem előtt képek,
aki egykor voltam.

Mint egy hullócsillag,
suhanok a mélybe.
Felhőkön keresztül,
le a sötét éjbe.

Kialudt a tüzem,
nincs többé már fénye.
Zuhanok lefelé,
már mindennek vége.

Nincs már bennem élet,
ez rég nem én vagyok.
Lelkemnek legmélyén,
már semmi sem ragyog.

Nincs már bennem szikra,
kialudt a parázs.
Nem támaszthatja fel,
semmiféle varázs.

Hamu hull az égből,
csak kiégett korom.
Egyszer földet ér majd,
szürke, fakó porom.

Zuhanok a mélybe,
lebegek a légben.
Nem sokáig leszek,
már a kéklő égben.

Leszáll majd a por is,
elmossa egy zápor.
Olyan a testem, mint
egy kiégett tábor.

Üres, mert elhagyták,
csak szél süvít rajta.
Maga előtt a port,
kavarja és hajtja.

A földdel elkeveri,
s szétteríti gyorsan.
Talán csak álom volt,
talán nem is voltam.

Földdé válok én is,
jó fekete földdé.
Növények rügyében,
színeződök zölddé.

Újjá is születek,
fában és virágban.
Megtalálom helyem,
végre a világban.