Üres a szívem

Kiürült szívem lakatlan már,
kínoz a múlt és nincs többé nyár.

Nem ragyog Nap rám, szürke a Hold,
lakat a szívemen, bezárt-e bolt.

Hidegen, fagyosan, üresen áll,
örökös télben a tavaszra vár.

Üres kis kuckó mit elhagytak rég,
mindenütt vastagon ráfagy a jég.

Jégkristály csillagok ragyognak bent,
jobb lenne odakinn, jobb lenne fent.

Jégkristály szívemből csillag repül,
s odafenn egyszer az égre kerül.

Fagyosan, jegesen onnan ragyog,
az égboltnak tengerén csillag vagyok.

Ki engem tönkretett, talán derül,
de tudom, hogy egyszer majd bajba kerül.

Nem lesz majd mellette csillagos ég,
rút, gonosz szívére ráfagy a jég.

Megdermed arcán a gúnyos vigyor,
s nem lesz már senki kit sárbatipor.

Rút, gonosz lelkére lesújt a vég,
s pokolnak tüzében örökre ég.