Trianon

Mohos sírkövek,
elszáradt virágok.
Lerombolt falvak,
ellopott világok.

Széttépett családok,
széttépett városok.
Szétszabdalt földeken,
veszteglő vámosok.

Hazánkat bitorló,
örjöngő győztesek.
Sírnak a bérceink,
sírnak a fenyvesek.

Régi szép időknek,
illanó ködében.
Szellemek dalolnak,
hegyeink tövében.

Dalolják, egyszer majd
felvirrad hajnalunk.
Lovunkon büszkén,
majd előre nyargalunk.

Ragyogó Napsugár,
hamvaszt majd szemetet.
Istenünk küld rájuk,
viharos szeleket.

Elsöpör mindent,
mi lázadna ellenünk.
Istenünk, és hitünk,
legnagyobb fegyverünk.

Újra a miénk lesz,
gyönyörű országunk.
Nagy lesz majd szép hazánk,
Isteni oltárunk.

A Turul szárnyal, és
vidáman így dalol.
Ki minket támadna,
mindenki meglakol.

Eljő egy szebb jövő,
eljő a virradat.
Elmúlik végre,
e szomorú pillanat.

Kitartás testvérek!
Most mindent megteszünk.
Ha együtt csináljuk,
soha el nem veszünk.