2007. október 3., szerda

Asztrológia

A fényes Nap vagyok,
az út, amelyen járhatsz.
Lehet, hogy göröngyös,
de itt vár rád egy válasz.

Ide kell elérned,
ez számodra végzet.
Talán Te is tudod,
talán most már érzed.

Én vagyok a Hold,
és én vagyok a lélek.
Ezüstös éjszakán,
világítok néked.

Érzelmeid viharában,
én vagyok egy könnycsepp.
Néha, hogy ha elengednél,
lehetnél tán bölcsebb.

Én vagyok a Merkúr,
kapcsolatod vagyok.
Fényem a fejedben,
áthatóan ragyog.

Én vagyok értelmed,
fejedben a szikra.
Néha formálható,
máskor kemény szikla.

Én vagyok a Vénusz,
szerelemnek lángja.
Ki szívednek kapuját,
szélesebbre tárja.

Én vagyok az álmod,
én vagyok a vágyad.
Tőlem otthonosabb,
pihe-puha ágyad.

Pusztító Mars vagyok,
erő, tettrekészség.
Fejed, amely forró,
vagyok a merészség.

Ösztönös lény vagyok,
mely egy másik arcod.
Szeretném, hogy megnyerj,
minden egyes harcot.

Én vagyok Jupiter,
neked tán a remény.
Segítek, ha tudok,
mert az élet kemény.

Elfogadás vagyok,
bölcsesség, szerencse.
Talán a zsebedben,
egy picike szelence.

A Szaturnusz vagyok,
talán neked karma.
Én vagyok a sorsnak,
lesújtó hatalma.

Korlátaid vagyok,
mely néked az őröd.
Ökölcsapás mitől,
fáj csontod és bőröd.

Én vagyok Uránusz,
amely újabb, másabb.
Függetlenségvágyam,
elűz minden társat.

Szabad leszek mindig,
a rabságtól félek.
Újítok ha lehet,
ameddig csak élek.

Én vagyok Neptunusz,
örökös áldozat.
Egy ködös álomkép,
s vagyok a kárhozat.

Vagyok a megváltás,
vagyok az érzelem.
Vagyok a fájdalom,
oldódó értelem.

Én vagyok a Plútó,
átváltozás, halál.
Hatalom, szélsőség,
amely reád talál.

Vagyok az alvilág,
egy végső robbanás.
Kihűlő szívedben,
utolsó dobbanás.

Nincsenek megjegyzések: