2007. október 9., kedd

Hogyan idomítsunk asszonyállatot?

Miért van a nőknek egy agytekervénnyel több mint a tyúkoknak? Hogy ne fossák körbe az udvart.

Isten először teremté az EMBERT! Majd teremté a tyúkot és a libát, de mire a nőhöz érkezett elfogyott a toll.

Ha vadászni indulunk akkor: VADÁSZOM UTAMBÓL KOTRÓDJ!


Az asszonyállat megfogalmazás a régi szép időkből származik, amikor még a nőstények tudták, hogy hol van a helyük a világban, de hívták még őket vászoncselédnek, fehérnépnek is!
Akkoriban még ha szólítottuk őket csettintésre jöttek, s így szólottak hozzánk:
-Mit parancsolsz férjem uram parancsolóm?
Vagy:
-mit parancsolsz édes gazdám?
És akkoriban az állatkák EMBERÜKNEK hívták az urukat parancsolójukat. Sajnos mai rohanó világunkban ez a gyönyörű szokás mára megváltozott, a nőstények visszaugatnak, nem fogadnak szót, elsárkányosodnak, de azért vagyunk mi EMBEREK, hogy a nőstényördögöket visszavezessük a régi jó kerékvágásba. Be kell őket idomítani, betörni mint a lovat, és megszelidíteni.


Az első lépés a vad becserkészésével kezdődik. Ehhez tudni kell, hogy hol találjuk őket, kereshetjük őket egymagukban, vagy békésen legelésző
csordákban, esetleg veszélyesebb alfajaikat üvöltő, visongó falkákban dühöngés közben, de hol keressük őket?


Ez az állatfaj városokban, falvakban lakik ugyanúgy mint az EMBEREK, ugyanis átmenetet képeznek az állatok és az emberek között.
Amikor vadászni indulunk el kell döntenünk, hogy magányos példányra megyünk-e, avagy csordákban tömörülö egyedekre vetjük-e ki a hálónkat. Ha meglátunk egy békésen legelésző egyedet, akkor többféle módon is előcsalogathatjuk a relytekhelyéből, lehet próbálkozni cukorkával, lehet csalogatni szép szavakkal, de én azt javaslom, hogy vessük rájuk igéző tekintetünket, és amikor látjuk a szemeikben a csillogást, hogy meg vannak szuggerálva és szerelembe estek, akkor már nyert ügyünk van.

Egyes szakértők rögtön a nyeles kalmópirin bevetését javasolják ami ugyan az öntudattal nem rendelkezö nőstényeknél azonnal is hatékony lehet, de ne felejtsük el, hogy az állatka még nincs megszelidítve és esetleg harap, és a harapásával maradandó sérüléseket okozhat érzékeny testrészeinkben, ha mégis ezt a módszert használjuk akkor használjunk védöeszközt, mindenképpen javasolnám a szájkosarat, és óva intek bárkit is attól, hogy első alkalommal bizonyos dolgokat egy vadállat szájába rakjon, ráér ez a dolog majd akkor ha a vad kellemes kis háziasitott kezesbáránnyá szelídült.

Komolyabb a probléma ha a vadat a csordában legelésző társai közül akarjuk kiszakítani, hiszen ezek egymást fanatizálják, és hergelik. Mindeközben túlzott lehet közöttük a rivalizálás amellyel esetleg egymás testi épségét is veszélyeztethetik.
Soha ne merészkedjünk a csorda közelébe védőfelszerelés nélkül! Mindig legyen nálunk egy fenyítésre alkalmas szerszám (bot, husáng, ostor, gumibot, stb) amivel az értünk megküzdő nőstények közé csaphatunk ha nem akarjuk, hogy idő előtt elcsúfítsák egymást.
A hopponmaradó nőstényeknek hagyhatunk a helyszínen esetleg egy vibrátort mert azzal el lesznek egy darabig, és átmenetileg megnyugtatja őket. Meg aztán nem árt az sem ha van nálunk valami önvédelmi eszköz mert a nőstényördögök kiszámíthatatlanok és ha nem vigyázunk akkor egy óvatlan pillanatban akár nekünk is ugorhatnak. Ne feledd az örök igazságot! Egy nőben csak akkor bízhatsz ha már a ló legel a sírjáról! Ha mégis sikerült kiszakítanod a csordából egy állatkát és sikerült magadhoz édesgetned, akkor lassan kezdetét veheti az idomítás.

Az asszonyállatokat többféle módszerrel is lehet idomítani, vannak akik cukorkát adnak nekik, hogy ha jót csinálnak, mások pedig ostorral, tűzzel, vassal idomitják őket a jómodorra. Vannak akik a kerékbetörést vagy a boszorkányégetést javasolják, de én a magam részéről a jutalmazásos módszert ajánlanám a nyeles kalmópirin megfelelő használatával, és ha azt akarjuk, hogy Istenként tiszteljenek bennünket ezek az aranyos kis szánalmas lények, akkor nem árt ha néha a lelkükkel is foglalkozunk.
Ha sikerül ezeket a cuki kis állatkákat iranyítanunk, magyarul, nem vár minket a sarkon a sodrófával, stb ha részegen jövünk haza, hanem csókokkal halmoz el minket akkor jól végeztük a dolgunkat, de mindig gondoljunk arra, hogy ez csak átmeneti siker, és ezt tartósítanunk kell.

Sajnos időnként mégis előfordul, hogy állatkánk elkezd sárkányosodni, ez történhet azért mert nem vagyunk elég keménykezűek, és esetleg háziállatunkat olyan külső behatások érték mint pl az anyja befolyása, más szukák beledumálása az életünkbe esetleg pont azért, hogy ő kaparintson meg bennünket a saját maga számára. Anyós ellen javaslom a karikásostor használatát, esetleg tűvel és cérnával össze is lehet varrni a száját, de ha nagyon nagy a pofája akkor javaslom a műszaki cérna használatát, ha összedrótozzuk ugyanis, akkor már nehezebben rágja át magát ezen az akadályon és ha csak nem a tűzokádó sárkányok rendjéhez tartozik, akkor még a drót megolvasztása sem lehetséges a számára. Az állatka társaságát vegyük jól szemügyre mert ez rettenetesen kihathat békés és nyugodt életünkre.

Vigyázzunk! A barátnők időnként szövetkeznek EMBERÜKKEL szemben, és ilyenkor jelentősen megkeseríthetik életünket. Ilyenkor az elzárást javaslom, be lehet őket zárni pl a wc-re és adni nekik egy kis szárazkenyeret és vizet, esetleg kendermagot amíg a magánzárkában ülnek, javaslom, hogy a villanyt kapcsoljuk le mert így jobban el tudnak gondolkodni a tetteiken, és hamarabb jó útra térnek.
Sajnos elég sokszor előfordul, hogy példányunk nevelhetetlennek bizonyul és mi belefáradunk az idomításába, ilyenkor eresszük őket szélnek hátha egy másik EMBERTÁRSUNKNAK több szerencséje lesz vele, de a szélnek eresztés másik módja is fennáll ha pl a tizediken lakunk és kieresztjük az ablakon. Figyeljük meg a szemeit, hogy milyen boldogan fog nekünk integetni a szárnyaival amint csapkod majd a szélben, s száll a szabadság szárnyán.
Ha nem jött össze az idomítás, szélnek eresztettük, vagy megszökött tőlünk a háziállatunk ne eresszük búnak a fejünket hiszen innentől újra szabadok előttünk a vadászösvények, kezdjük újra a vadászatot! Ha viszont sikerült az élet és leragadtunk egy állatka mellett akkor csak úgy ejtsünk zsákmányt, hogy ne tudja meg mert ezzel összetörhetjük a lelkét és megint kezdhetjük elölről az idomítást. Soha ne higgyünk nekik teljes mértékben, és mindig vigyázzunk arra, hogy ha a kisujjunkat nyújtjuk feléjük akkor majd idővel az egész karunk kell. Vigyázzunk arra is, hogy a fajtájuk 99% csak a pénzre megy és csak ezzel tudod megtartani, döntsd el! Érdemes? Szerintem NEM! Sok sikert a vadászathoz EMBERTÁRSAIM!

Üdv: Zoli, Óbuda.

1 megjegyzés:

Kovács Krissz írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.