Ha elhagynál

Szép szerelmem Te vagy nékem lelkem óceánja,
ha elhagynál süllyednék végtelen mocsárba.
Mert Te vagy az életvíz amely a lételem,
nélküled mocsárrá változna életem.
Szívembe robbantál akár egy kis repesz,
amit ha kitépnek végleg a jégre tesz.
Szomorkás arcomra ha ezért meghalok,
sugárzó Nap fénye búcsúul ráragyog.
Szívembe hatoltál mint éles kés a vajba,
ha kihúznád eláznál a vérzivatarba.
Kiomló vérpatak vörösen áradna,
minden csepp vádlóan lelkedre száradna.
Meteorzáporként csapódtál szívembe,
űrkráter lenne ott ha valaki kivenne.
Mélységes szakadék amelybe zuhannék,
a végtelen ködébe elveszve suhannék.
Villámként hasítva vágódtál szívembe,
széndarab maradna ha onnan kimenne.
Kiégett kődarab szívemnek hűlt helyén,
egy elhagyott bányának tárnái rejtekén.