A Kárpátok bércein szomorúan sír a szél,
könnycsepp gördül végig a Turulmadár két szemén.
A nagy madár megcélozza egy magas szikla tetejét,
megpihen, hogy összeszedje még maradék erejét.
Reá tekint hazájára, erre a szép földre,
hol szivárvány festi az eget piros-fehér-zöldre.
Végignéz ezen a gyönyörü szép tájon,
megnézi, hogy a szikláról tovább merre szálljon.
Kiterjeszti két szép szárnyát és hullik a könnye,
a fénylö nap sugarai ragyognak a földre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése