Kígyó

Sziszegj rám kígyó, sziszegj csak bátran!
Sziszegj a porban, sziszegj a sárban!
Rámöltöd nyelved, alulról támadsz.
Mérges vagy nagyon, és sohasem fáradsz.

Soha nem pihensz, ébren vagy folyton.
Ezért egy bottal, ragadlak torkon.
Elkaplak kígyó, lenyomom fejed.
Kiismertem már, mindegyik cseled.

Mérgedet kifejtem, bele egy tálba.
Ezért most mehetsz, vissza a sárba.
Végülis nem vagy más, csak egy kis állat.
Kiből a félelem sziszegve árad.

Semmi mást nem teszel, magadat véded.
Kígyóként sziszegve, sorsodat éled.
Jönnek az emberek, elkapják torkod.
Veszélyben életed, veszélyben sorsod.

Rengeteg ember van, aki egy állat.
Kiből a gonoszság, üvöltve árad.
Mégiscsak szabadon járnak a földön.
Nem vár reájuk a rablánc, se börtön.

Elvesznek tőled, amit csak lehet.
Elveszik otthonod, az élőhelyed.
Pusztul a természet, veszélyben léted.
Ereszd hát beléjük pusztító mérged!