Szerelem

Szerelem, boldogság, rózsaszín virágok,
meg tudnád váltani az egész világot.
Talán csak álmodod, tán csak egy pillanat,
mely mikor felébredsz elfut egy perc alatt.

Álom vagy valóság, gyönyörű álmaid,
mézédes vágyakból kibontod szárnyaid.
Alattad fellegek, feletted csillagok.
Virágzó kertekben felszálló illatok.

Ilyenkor szíveden jégpáncél olvad szét,
érzed is belülről éltető melegét.
Kikelet szívedben s a jégcsapok lehullnak,
a téli hidegből, tavaszba fordulnak.

Ha múlik a szerelem eljő egy förtelem,
belülről mardos a fájdalom, s gyötrelem.
Örökös sötétség, egy hosszú éjszaka,
elhagyott utcákon szétesve térsz haza.

Könnyeid áradó patakként ömlenek,
szemedre félhomályt s bús ködöt töltenek.
Eltölti szívedet gond, baj és bús ború,
lelkedet feldúló pusztító háború.

Fáj minden gondolat, fájnak az érzések,
jönnek a sérelmek, s jönnek a kérdések.
A szerelem kétélű kardod és fegyvered,
szárnyakat adhat, vagy fordulhat ellened.