Bűnhődés

Kőszívű ember volt, csak a pénz mozgatta,
emberi szenvedés sohasem izgatta.
Egyszer csak élete fonala megszakadt,
egy pillanatt alatt, a kőszíve meghasadt.

Összetört szívéből élete kiszállott,
vagyonát széthordták, mire úgy vigyázott.
Szellemét a háza, jól magába zárta,
szobáról-szobára, sokszor be is járta.

Mivel nem szeretett, soha nem szerették,
pénzéhes emberek, a halálát nevették.
Láthatott házában szenvedélyt, szerelmet,
fájdalom gyötörte, s nem kapott kegyelmet.

Gyötörte, kínozta bűneinek terhe,
sznvedés járta át, sajgott nagyon lelke.
Ha újra élhetne, másképpen csinálná,
a szeretet virágját ápolná, vigyázná.

Gyönyörű virágja bontana rügyeket,
kihűlő szívekben gyújtana tüzeket.
Nem aludna soha bennük a szeretet lángja,
ami rosszat elkövetett, mindörökre bánja.

Nem segít semmi már, mindene elveszett,
nem jutott semmire, hiába tervezett.
Egy ember ki nem tudta, mi az, hogy szeretet,
kit az időnek magánya magába temetett.