2007. október 18., csütörtök

Pilis

Ködfátyol takarja Pilisnek ormait,
napsugár töri át gomolygó foltjait.
Lehulló lepelként a pára felszakad,
aranyló fény elől meghátrál, elszalad.

Napsugár ragyog a vénséges fák között,
egyiknek odvába mókuska költözött.
Kék galamb tárja szét, s megrázza szárnyait,
felveri véle egy ravaszdi álmait.

Surran, majd meglapul és figyel csendesen,
galambra vadászik zsákmányra éhesen.
Akár egy pillanat, elszáll a kismadár,
elnyeli alakját a végtelen láthatár.

A Holdvilág ároknál több forrás felfakad,
patakká duzzadva messzire elszalad.
Csobogó vízesés habjává változik,
a visszhangos sziklafal régmúltról álmodik.

Rejtélyes vidéken a múltnak ködében,
titkokat rejt a föld szikláknak tövében.
Suhanó szellemek bolyongó árnyai,
tovatűnt koroknak elfojtott vágyai.

Feltörnek a mélyből és magasra szállnak,
hitet, reményt, erőt adva szétszabdalt hazámnak.
A Holtvilág erdő fölött Turul száll a szélben,
azt kiáltja fürödj hazám fényben s napsütésben!

Nincsenek megjegyzések: