Ezüsthold

Ezüstöket szórok,
minden éjjelen.
Vigyázom az álmaid,
őrzöm éberen.

Figyelem a földet,
lassan altatok.
Dalt dúdolnak nékem,
lent a farkasok.

Néha jól meghízom,
máskor elfogyok.
Fénylő napsugárból,
ennyit elfogok.

Éjszaka az égen,
én vagyok a fény.
Velem dúdol minden,
kis parányi lény.

Denevér cikázik,
tücsök ciripel.
Megugat egy kutya,
engem irigyel.

Bagoly huhog nékem,
szép az éjszaka.
Picike egérke,
gyorsan térj haza!

Egy vadász áll lesben,
figyel rád egy árny.
Vadászik és támad,
suhog már a szárny.

Lecsap a sötétben,
karma megragad.
Egy egérke bőre,
mélyen felhasad.

Figyelem a földet,
életet, s halált.
Én irányítom,
az apályt és dagályt.

Ezüstöm felragyog,
kint a tengeren.
Meglátszik a fényem,
minden emberen.

Szerelmeket látok,
s hullócsillagot.
Ha eljő a hajnal,
mindent itthagyok.

Eljövök majd éjjel,
s újra itt leszek.
Nem tűnök el végleg,
mert visszaérkezek.