Egyszer volt hol nem volt, volt egy szegény ember,
szerény kis életét ellátta a tenger.
Minden egyes hajnal az első napsugárral,
kievezett pirkadattal pici ladikjával.
Halászni indult el minden egyes reggel,
várt reá minden nap a tajtékzó tenger.
Ringatta vágyai hullámzó nagy vize,
a tengerhez kötötte élete és szíve.
Háborgó tengernek habjain megragadt,
pici kis csónakján nap mint nap így haladt.
Egyszer egy szép napon ahogy így halászgat,
hallott egy dallamot amely egy varázslat.
A tengernek habjából jött elő dalolva,
egy gyönyörű szépleány a halászhoz hajolva.
Csókokat hintett a szegénynek szemére,
örökös álmokat küldve a fejére.
Lehúzta tengernek hínáros mélyére,
örökös homály jött szemének fényére.
Most egy üres ladik siklik a hajnali csendben,
s egy halász dala arról dalol, nála minden rendben.
Ködös a láthatár, viharos a tenger,
mégis a ladikján ott a szegényember.
Bolyongó kísértet szegénynek szelleme,
kit elnyelt örökre álmai tengere.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése