Egy eltorzult világban, hol elvették hazádat,
hol ellen kell állnod a gonoszok hadának.
Mert, hogy ha Magyar vagy gonosznak mondanak,
kik másság nevében gyermeket rontanak.
Azt mondják tagadd meg sok Magyar ősödet,
többé már e világ nem szülhet hősöket.
Természetellenes korcsosult másságok,
a Magyar emberek sírjait ássátok.
Szivárvány parádé, kábszer és rombolás,
az utcán megrontó észtvesztett tombolás.
Nem mered kivinni utcára gyermeked,
tudod, hogy hadjárat folyik most ellened.
Most én vagyok a gonosz ebben a világban?
Azért mert hazámat csodáltam, imádtam?
Én most is csodálom s örökké imádom,
hiába gyűlöltök ezen a világon.
Lehet, hogy hiszitek ki vagytok választva?
Pedig a gonosszal el vagytok árasztva.
Én eltűröm azt is, hogy gonosznak mondjatok,
hogy tűzbe vessetek vagy vízbe dobjatok.
Hazámat megvédem, tőletek nem félek,
míg élek harcolok s győzelmet remélek.
Tudom most azt mondod én vagyok ellened,
miközben rámcélzod megtöltött fegyvered.
Én meg csak azt mondom védem a hazámat,
gyermekem, kedvesem, apámat, anyámat.
Gonosz vagyok azért mert védem a gyermekem?
Azért mert a drogot a kezéből elveszem?
Mert amit te adnál, én azt nem engedem,
inkább a lázadást ellened szervezem.
Álarcod letépem hiába hordozod,
köpenyed akárhogy toldozod-foldozod.
Az IGAZSÁG kilátszik megszakadt résein,
élezem megcsorbult kardjaim s késeim.
Tudom, hogy legyőzlek téged egy hajnalon,
közeleg az idö s eljön az alkalom.
Rettegj mert legyőzöm választott fajodat,
Hazámban Úr leszek s ellátom bajodat.
Szép Magyar hazámra Isteni Fény ragyog,
mert szülőföldemen itthon most én vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése