Volt egy sugárzó Nap a csillagos égen,
egy fagyos planétára rámosolygott szépen.
Melengette, szeretgette, sugárzott a fénye,
a fagyott alvó bolygó ébredezett végre.
Olvadó jégpáncél, feltámadó élet,
remélte, hogy együtt lesznek sokmillió évet.
Fel is izzott benne a szerelemnek lángja,
és együtt ragyogtak a széles nagyvilágra.
Sugárzó lényükkel fényszöget vetettek,
egymásra vigyáztak, s egymásba szerettek.
Szép volt az életük, hajnaltól-hajnalig,
de egyszer a Napocska nem nyújtja karjait.
A gyönyörű Napnak elhalványult fénye,
elhidegült, a másikat szomorúvá téve.
Az elhagyott kisbolygó, Napját még szerette,
s lángoló szerelmük soha sem feledte.
Szép lassan azonban kihűltek vágyai,
majd szertefoszlottak összetört álmai.
Most két fagyott bolygó kering fent az égen,
álmaik dermedten szétcsúsztak a jégen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése