Eljövök érted!

A túlvilágról átjövök, egy baljós éjjelen.
Én leszek az árnyék, és a félelem.
Eljövök majd érted, ezért jobb ha félsz.
Nemsokára viszlek, már nem sokáig élsz.

Egy teliholdas éjjel, mindent megteszek.
Elragadom lelked, rettegés leszek.
Lassan ruhát váltok, s beléd költözöm.
Reám vár a tested, melybe öltözöm.

Mélyen élek benned, mint parányi lény.
Nem árthat a hajnal, nem bánthat a fény.
Őrületbe viszlek, fájdalom leszek.
Én leszek a fájó lelkiismeret.

Belédmarok mélyen, kínzom lelkedet.
Ellepik az elméd, a sötét fellegek.
Átitat a mérgem, és a bűvölet.
Én vagyok a végzet, és a gyűlölet.

Bűneid kígyóként, lassan fojtanak.
Széttörik csontjaid, melyek porlanak.
Levisznek a mélybe, hol éget a tűz.
Megcsapja az orrod, a kénköves bűz.

Rab maradsz örökre, itt lesz börtönöd.
Hagyj fel a reménnyel, mert én őrködök!
Nem szökhetsz meg innen, vár a kárhozat.
Minden bűnödért, egy végső áldozat.