Az IGAZSÁG lámpását hordozom kezemben,
kis lángja pislákol a tomboló szelekben.
Sötét az éjszaka, szemünkkel sem látunk,
picike tüzekkel fényeket csinálunk.
Emberek kérik az IGAZSÁG melegét,
fényében nézik az időnek kerekét.
Ragyogás járja be sugárzó arcukat,
azért is megvívják magányos harcukat.
Bár most még magányos, de majd egy hajnalon,
felébred majd a tűz s eljön az alkalom.
Sok lámpás összefog, s tüzeket gyújtanak,
gonoszra, hazugra pörölyként sújtanak.
Kis lángból nagy tűz lesz, égető lángtenger,
átmegy a gonoszon akár egy nagy henger.
Kergeti utcákon, hajszolja tereken,
üldözi pusztákon és magas hegyeken.
Az IGAZSÁG lángjai perzselve égetnek,
gonoszság árnyai szerteszét szélednek.
A világra ismét a gyönyörű Nap ragyog,
s győzelmi harsonát fújnak az angyalok.
Vélünk az Isten és vélünk az ősi jog,
az IGAZSÁG hatalma erős és győzni fog!
Szél viszi messzire győzelmi énekünk,
örökös boldogság jellemzi életünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése