Hittem

Bíztam a hűségben,
hittem, hogy van remény,
de ő csak hazudott,
az élet kőkemény.

Gondoltam szeretnek,
hittem az erényben,
de akit szerettem,
becsapott keményen.

Hittem a jóságban,
becsület szavában,
közben csak hazugság,
született agyában.

Hittem, hogy ő marad,
mindig a kedvesem,
de önző és gonosz volt,
átvágott rendesen.

Hiányzott belőle,
becsület, érzelem,
amire vágyott, csak
gazdagság, kényelem.

Soha nem szeretett,
soha ő nem érzett,
tőrt döfött szívembe,
ami így kivérzett.

Nem maradt semmi, csak
fájdalmas emlékek,
nézek egy fényképet,
amit most eltépek.

Széttépem, kidobom,
szemétnek mélyére,
sohasem nézek már,
a sunyi képébe.

Eldobom fájdalmam,
mehet a szemétre,
sohasem nézek már,
hazudós szemébe.

Mostantól itt vagyok,
tisztán és szabadon,
áttörök gátakon,
felhúzott falakon.

A hazugság, önérdek,
nékem nem kenyerem,
talán még megtalál,
az igaz szerelem.