Agyalok a múlton, agyalok a jelenen.
Mi lesz majd a jövőm? Kártyáimat keverem.
Gondolkodom azon, mit hozhat a sorsom.
Talán rajta ülök, a Szegedi gyorson.
Érzem magam alatt, hogy a vonat robog.
Az ablakon kinézek, és a hajam lobog.
Félek, hogy egy oszlop leviszi a fejem.
Ezért most behúzom, s az ablakba verem.
Megy vélem a vonat, sebesen most tova.
Úgy nyargal előre, mint Táltosok lova.
Előttünk alagút, és befelé megyünk.
A múltnak árnyai tovatűnnek velünk.
Látszik már odaát az alagút vége.
Feltűnik lassan a ragyogó Nap fénye.
Gondolkodom: A Fény, itt van e-világon?
Egyszer majd megtudom, ha sorsomat kivárom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése