Szikár, száraz pusztaságon vándoroltam végtelen,
kietlen és kiégett volt nélküled az életem.
Vándoroltam én egy száraz sivatagi tájon,
délibábként megjelentél mint gyönyörű álom.
Egy illatozó csodálatos bimbózó kis rózsa,
simogattam, öntözgettem, gondoskodtam róla.
Tüskéi még néha szúrtak, de nem döftek agyon,
csakis nékem nyiladozott mert szerettem nagyon.
Most is nékem illatozik e gyönyörű rózsa,
átölelem s engem éltet a mézédes csókja.
Végre enyém és kinyílott bimbózó virágja,
szeret engem és erőt ad egy kegyetlen világban.
Szeretlek én édes rózsám hisz rabod a lelkem,
kezemből e szép virágot soha ki nem ejtem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése