2007. december 30., vasárnap

A Nap fia

Ugyanúgy mint régen, ragyogok az égen.
Melengető sugarammal reád szórom fényem.
Ameddig csak égek, mindig sarjad élet.
Szaporodik a sok lélek, a világ nem ér véget.

Nem fagy meg a lelked, mert sugaram terjed.
Ha felém fordulsz s bízol bennem, a rosszat elfelejted.
Mert parázsló fényem, a lelkedben lesz szikra.
Energiát küldök feléd széttárt karjaidba.

Emeld hát fel tekinteted az isteni Fényre!
Nyisd meg szíved, s a Nap Fia felemel az égbe!
Jézus Urunk mondta régen: Állj szembe a fénnyel!
Nézz bátran a napsugárra, s eltűnik az éjjel.

Hiszen, hogy ha gonoszság és sötétség vesz körbe,
saját árnyad reád borul, s belecsal egy tőrbe.
De ha Fénybe, fel az Égre fordítod az arcod.
Boldog leszel s megnyerheted minden egyes harcod.

Isten mellé szép Hazámba hívlak én meg Téged!
Fogadj el és Magyar hazád ismét újraéled.
Élj Magyarként ragyogásban a Tudás Népében,
hidd, hogy Urunk feltámadott s bízzál a vérében!

Nincsenek megjegyzések: