Porszem

Apró pici porszem vagyok,
aki egykor lángra kapott.
Ragyogtam én fenn az égen,
de hamuvá váltam régen.

Volt idő, hogy szerettem,
mára mindent feledtem.
Jéghideg kis porszem lettem,
érzéseim eltemettem.

Kitől régen lángrakaptam,
most már végleg elszakadtam.
Hideg kígyót melengettem,
belém mart, hát elengedtem.

Menjen hát a gonosz féreg,
de bennem maradt a sok méreg.
Bennem van és terjed lassan,
fáj a szívem borzalmasan.

Tán a hamu alatt újra,
ha lágy szellő reámfújna.
Egy kis szikra lángralobban,
és a szívem újradobban.

Dobogna és újra élne,
boldog, szebb jövőt remélve.
Talán minden sikerülne,
s arcom újra felderülne.