Napforduló

Elfáradt a Csodaszarvas,
a FÉNYLÖ NAP súlyos volt,
négy lábára rogyva pihent,
s egy madár hangja szólt.

Felemellek, fel az égre
s visszanyered fényedet,
átemellek árkon-bokron
s ismét lészen napkelet.

Korongodban majd az élet
minden reggel ébredez,
ragyog majd a hegyen völgyön
a természet éledez.

Decemberi hóban-fagyban
hópelyheket fúj a szél,
de már rövidebb az éjjel
sötétséget űz a fény.

A Napforduló immár eljött
új erőre kél Napunk,
Jézus Urunk szeretete
a vezérlő csillagunk.

Turulmadár emeli fel
térdre rogyott szarvasunk,
fent az égben izzik ragyog,
s meleget ád szent napunk.