Mi ez a lelkemben?

Mért van a lelkemben káosz és harag?
Miért-e pusztulás, mi ez a ború?
Tán ez az állapot örökké marad?
Vajon még meddig tart ez a háború?

Mért van a lelkemben kínzó fájdalom?
Gyűlölet, bosszúvágy, fellegek, vihar?
Érzéseimet mindig vállalom.
Remélem egyszer a gyötrelem kihal.

Talán a hullámok egyszer majd csitulnak.
Nem vernek sziklákat, csak ringanak halkan.
Egyszer majd szeretnek, s köröttem vidulnak.
Hisz a sok kínzásba bele nem haltam.

Talán majd szép lesz még egyszer a nagyvilág.
Tán még maj rámragyog Istenem Napja.
Talán még szirmot bont bennem egy vadvirág.
És aki megbántott, vissza is kapja.