Nem kívánok megváltozni, aki vagyok az vagyok,
halálomkor így visznek el ördögök vagy angyalok.
Így szeretnek, így gyűlölnek engem már az emberek,
az én lelkem már csak ilyen, s más már soha nem lehet.
Érzéseim kipakolva előttük egy asztalon,
ha gyűlölnek is nekem fontos e szellemi tartalom.
Szabad lelkem vígan szárnyal, s nem kötik meg törvények,
mások hozták, melyek nékem mélybe húzó örvények.
Engedelmeskedni nékik soha-soha nem tudok,
ha ellenem van ez a törvény, minden szabályt felrúgok.
Rájuk borul akik hozták, s szabadulnak foglyai,
elborítja majdan őket egy bukott világ romjai.
Tudom jól, hogy soha semmi nem tarthat majd örökké,
voltak itt már muzulmánok, mégsem váltunk törökké.
Tudom, hogy a hazug álarc lehull majd egy hajnalon,
s győzni fogunk mindörökre majd a ferde hajlamon.
Legyőzzük a gonoszságot a világon szerteszét,
sugározva mindenfelé HUNNIÁNAK szellemét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése