Mikor még te voltál

Mikor még te voltál az én pici párom.
Egy rémséges lidérc, amely szörnyű álom.

Néha még előjön, s reggel felébredek.
Utána egész nap, kezem-lábam remeg.

Olyan voltál nekem, mint egy pici macska.
Aki belémkarmolt, aki mindig nyafka.

Nyávogva hazudik, szépen néz a szeme.
Hátulról belém mar, egye meg a fene!

Olyan voltál nekem, mint pici bogárka.
Törékeny testedet a szívem csodálta.

Miért nem nyomtalak azon nyomban agyon?
Megmaradt a csótány, bánom is már nagyon.

Olyan voltál nekem, mint egy kicsi menyét.
Aki rámereszti két ártatlan szemét.

Majd nyakamnak ugrik, és szívja a vérem.
Bánom, hogy nem nyúztam le bundáját régen.

Bánom a bűnömet, de már elég késő.
Nem volt a kezemben kalapács vagy véső.

Vagy puszta kezemmel csaptam volna agyon.
Miért nem tettem meg? Bánom bűnöm nagyon.

Elkéstem, sajnálom. Most már más is bánja.
Elment mást kínozni. Vigye el a kánya!