Romváros

Lelkem egy romváros, elhagyott, szomorú,
rátört egy kegyetlen, pusztító háború.
Szétverték, gyötörték, kínozták végtelen,
romokban hever már az egész életem.
Kik hozzám betértek, törtek és romboltak,
szívemben pusztító érzelmek tomboltak.
Összedőlt érzések fejemre omlanak,
fájdalmas emlékek álmomra rontanak.
Ülök a romok közt, a földhöz ragadva,
többé nem szárnyalok szédítő magasba.
Egyedül maradtam lelkemnek romjain,
egyedül merengek életem gondjain.
Kihalt a romváros, sivár, puszta minden,
menekülni kéne, jó messzire innen.
Fúj a szél a romok között, azt dalolja sírva,
tán odaát várnak reám, odalenn a sírban.