Kiégett a szívem, nincs többé lángja.
Éhenhalt az egér, amelyik rágta.
Picike széndarab, apró kis szikla.
Nincs benne élet, és nincs benne szikra.
Kiégett a szívem, nincs többé lángja.
Éhenhalt az egér, amelyik rágta.
Picike széndarab, apró kis szikla.
Nincs benne élet, és nincs benne szikra.
Meghalt a szeretet, az éltető remény.
Maradt a kődarab, amelyik kemény.
Szomorú sziklatömb, mely mégis merész.
Nyomja a mellkasom, s oly nagyon nehéz.
Nyomja e-kődarab szívem hűlt helyét.
Hozza a gyűlölet jéghideg szelét.
Jégpáncél vonta be, vastagon körbe.
Csak azon rágódik, mért csalták tőrbe?
Elvérzett, kiszáradt, elpusztult végleg.
Gyűlölet tornyai, egekig érnek.
Nem hagyják nyugodni, nem hagyják élni.
Tudja, hogy odaát meg fogják mérni.
Egy napon porrá lesz, a jég összezúzza.
A fekete föld mélye magához húzza.
Átlép egy nagy kapun, belép a fénybe.
Egy másik világba, örök reménybe.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése