Az élet

Az élet egy regény,
egy nagy könyvbe írva.
A sors mindig kemény,
de lelkünk még bírja.

Csak olvasd a könyvet,
csak tudd mit kell tenned.
Ne ejts több könnyet,
mert itt kellett lenned.

Itt kellett lenned,
ezt kellett tenni.
Még nem kell menned,
hát ne fájjon semmi.

Ne fájjon lelked,
ne fájjon fejed.
Tudod már, sejted,
hogy most itt a helyed.

Az élet egy játszma,
és fájdalmas álmok.
Akire vársz ma,
az lehet, hogy álnok.

Talán egy kígyó,
mely lelkedet marja.
Mert neki így jó,
csak látna már halva.

Tessék egy alma,
de enyém a lelked.
Gyerünk hát rajta!
A mérgem már terjed.

Itt van egy álom,
a nyakadba ékszer.
Vedd el most, várom,
hát ne mondjam kétszer!

Enyém a lelked,
enyém a sorsod.
Minden kis sejted,
minden kis porcod.

A kígyó aljas,
a füledbe sziszeg.
Amit ma hallassz,
azt talán majd hiszed.

Talán majd hiszed,
talán majd tudod.
Tán magasra viszed,
tán pedig bukod.

Amit csak kaptál,
amit csak kaptam.
Amit csak adtál,
az rajtam csattan.

Rajtad és rajtam,
bennem és benned.
Azt mondom halkan,
hogy ezt kellett tenned.

Szaladgálsz vélünk,
egy aprócska körben.
Amit csak kértünk,
mint hab a sörben.

Szürcsöljük szépen,
mert ilyen az élet.
Ezernyiképpen,
de még innen nézed.

Ha kívülről nézed,
majd más szögből látod.
Más lesz a képed,
s az igazságod.

Odaát más fényben,
tündököl minden.
Lelkedben száz képben,
pereg mi nincsen.

Utána születünk,
újra meg újra.
Magunkra ügyelünk,
de mit kapsz az útra?

Az életed szerény,
az életed börtön.
Ami az enyém,
hát magamra öltöm.

Amit csak kaptam,
azt másoknak kértem.
Magamba raktam,
de másoknak mértem.

Tehetség, szorgalom,
csak test és lélek.
Átmenő forgalom.
Mit hoz az élet?

Talán majd eljutunk,
egyszer a csúcsra.
Talán majd felfutunk,
majd kezdjük újra.

Akármit kaptál is,
akármit érzel.
Tudd meg, hogy adtál is,
száz sebtől vérzel.

Életünk körbe megy,
akár egy regény.
Fáradunk, tönkre megy,
de él még a remény.