Szállj el magadtól!

Szállj el most magasra!
Légy beképzelt, büszke!
Nem te vagy manapság,
már a szívem csücske.

Szállj innen messzire!
Húzd följebb az orrod!
Felszántja az eget,
oly magasan hordod.

Te vagy a büszke nő,
mely beképzelt, buta.
Mégis, csak egy vérző,
tüzelő kis szuka.

Ugathatsz bárkinek,
szimatolhatsz körbe.
Bámulhatsz a falon,
lógó nagy tükörbe.

Hazudozhatsz bátran,
rádszakad a plafon.
Rászolgáltál arra,
hogy verjenek nyakon.

Törjék be az orrod,
mely a szemet bántja.
Amely odafenn,
a fellegeket szántja.

Lebeghetsz az égen,
egyszer földre pottyansz.
Beképzelt kis szuka,
egyszer nagyot koppansz.

Akit kihasználtál,
majd mind rajtad nevet.
Rájössz egy szép napon,
már senki sem szeret.

Mindenki csak gyűlöl,
te kis buta paraszt.
Vén banya korodra,
majd egyedül maradsz.

Primitív nő voltál,
egy beképzelt majom.
Elmentél hát véled,
nem lesz többé bajom.