Megújulás

Szeretlek én Téged, szívem gyöngyvirága!
Te vagy a lelkemnek legnagyobbik vágya.
Te vagy az én legszebb megvalósult álmom,
gyönyörűség Véled felhők közé szállnom.

Egy ködös felhőben, Mi vagyunk a pára,
kik indulnak a földre esőcseppként szállva.
Két csillogó vízcsepp szívének a vágya,
egymásba olvadni, s a kettő eggyéválna.

Eggyéolvadtunk és száguldunk a földre,
éltetjük a fákat, s mi leszünk a zöldje.
Két pici levélke, különböző ágon,
már egymáshoz simulna, puha avarágyon.

De csak az ágakat ringatja a szellő,
s tudják az idejük nemsokára eljő.
Elromlik az idő, hideg szelek fújnak,
lehulló levélkék egymásra borulnak.

Eloszlunk szép lassan a fekete földben,
s tavasszal virágként bújunk ki a zöldben.
Két picike virág, egymás köré hajlik,
száruk egybeolvad, sorsuk tovább zajlik.

Látod? Egy a sorsunk, egybeköt az élet,
az örök körforgás soha nem ér véget.
Karmikus kötelék örökös vonzása,
szerelmes virágok szirmának bontása.