Képek

Képek a múltamból felszínre törnek.
Képek, amelyek fájnak, gyötörnek.
Képek a lelkemben jó mélyen élnek.
Engedném őket, messze a szélnek.

Filmeket vetít elém egy álom.
Odaát ismerik, amire vágyom.
Tudják az életem, ismerik lelkem.
Tudják, mert előlük hiába rejtem.

Szörnyű a valóság, nincs többé álom.
Magamra ébredve fekszem az ágyon.
Amiket tanultam, felébreszt lassan.
Nem érdemeltem ezt, amiket kaptam.

Tudok egy pár dolgot, amit nem kéne.
Sejtem, hogy hol van a gyermekkor vége.
Szeretnék más lenni, újra egy gyerek.
Aki a világon nagyokat nevet.

Sajnos már felnőttem, s pár dolgot tudok.
Sejtem a célomat, ahová jutok.
Néha egy fény, ami felvillan bennem.
Mutat egy utat, hogy miért kell lennem.

Néha már nem tudom, néha már kétlem.
Hogy amit kaptam, azt odaát kértem.
Talán csak ez kellett, talán mást vártam.
Más utat keresek, ezen már jártam.