Merülés

Végtelen merülök a széles óceánban,
ahol igazgyöngyként régen rádtaláltam.
Elvesztettem kincsem, nincs már aki ragyog,
s nélküled kedvesem, oly egyedül vagyok.
Hullámok csaptak fel hirtelen felettem,
s elvitték gyöngyszemem akit úgy szerettem.
Most merülök lefelé, az óceán mélyére,
s búsan gondolok szerelmünk végére.
Fojtogat a légszomj, elsötétül szemem,
tudom, hogy majd egyszer átveszik a helyem.
Én pedig maradok az éhes cápák között,
akik itt köröznek árva fejem fölött.
Megmarják szívemet, a húsomba tépnek,
megérezték szagát a kiömlő vérnek.
Nem maradt más semmi, csak múltbeli vétkek,
néma csalódások, üresség, emlékek.
Talán majd rádtalál, valaki egy napon.
De fog-e szeretni majd ennyire nagyon?
Majd kisírt arcodon folynak le a könnyek,
mert mindig újabb reménységek, csalódások jönnek.
Talán elgondolkodsz sok szomorkás napon,
hogy egyszer volt valaki, ki szeretett nagyon.