Körbe-körbe

Körbe-körbe, mindig újra.
Le a földre, aztán túlra.

Születek itt, aztán máshol.
Közelben, és messzi távol.

Itt is vagyok, ott is vagyok.
Fejem fölött, a Nap ragyog.

Éjszaka pedig az égen.
Ezer csillag ragyog szépen.

Ragyog reám, bevilágít.
Besugároz és irányít.

Az égre írva, ott az élet.
Látok kezdetet és véget.

Látok születést és halált.
Szerelmet, mely reám talált.

Látok ott fent ezer képet.
Rondát, fájdalmasat, szépet.

Hatalmat és gazdagságot.
Szegénységet és gazságot.

Háborút és forradalmat.
Százezernyi fogadalmat.

Hitszegést és álnokságot.
Rémuralmat, zsarnokságot.

Gyűlöletet, bosszúállást.
Az egekből csodavárást.

Tudatlantól butaságot.
Lebzselést és lustaságot.

Idióták jó nagy hadát.
No, meg vezetőjük magát.

Jönnek felém tömegével.
Más betanult szövegével.

Reám néznek, kiutálnak.
Engem tartanak butának.

Nem állhatok be a sorba.
Bégethet a birkacsorda.

Aki voltam, az maradok.
Nem félek, és nem szaladok.